UTÁNPÓTLÁS-VÁLOGATOTTAK BUDAÖRSÖN!

UTÁNPÓTLÁS-VÁLOGATOTTAK BUDAÖRSÖN!

Orosz Bianka és Sziládi Viktória (vagy becenevén Szilas) januárban érkezett a csapathoz azzal a négyfős fehérvári kontingenssel, amely követte Fésüs Irént a koronázóvárosból. Bár féléve a csapattal edzenek, csak szeptemberben mutatkozhatnak be tétmérkőzésen a BDSE-Emericus színeiben. A pályafutásuk szinte teljesen párhuzamosan alakult, együtt szerepeltek az utánpótlás-válogatottakban is – a sors pedig most hozzánk sodorta őket. Egy kifejezetten vidám páros interjút olvashatnak.

  • Ha megnézzük eddigi karriereteket, szinte teljesen együtt futott minden fronton. Mióta ismeritek egymást, mióta játszotok együtt?

Sziládi Viktória: 11 éve ismerjük egymást, az általános és a középiskolai tanulmányainkat is egy helyen folytattuk, Bianka már végzett is vele, én még nem. Azóta együtt vagyunk.

  • Nagy barátság a tiétek?

Orosz Bianka: Mondhatjuk, hogy kezd azzá válni... 10 év nem múlik el nyomtalanul! (nevetnek)

  • Mindig is röplabdázni szerettetek volna komolyabb szinten?

O.B.: A röplabdával már általános iskola első osztályában megismerkedtünk, mert Irénke néni (Fésüs Irén, a csapat vezetőedzője – a szerk.) volt a tesitanárunk. Ő szerettette meg velünk ezt a sportot, szóval gyakorlatilag nem is volt más választásunk, egyértelmű volt, hogy ez a mi sportunk.

Sz.V.: Én már az óvodában, ovis tornán mondtam neki, hogy Irénke néni, én bizony röplabdázó leszek!

  • Egész gyermekkorotokat a fehérvári utánpótlásban töltöttétek, méghozzá Fésüs Irén kezei alatt. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek, hogyan vált belőletek NBI-es röplabdázó?

O.B.: A legfontosabb, amit megtanultunk Irénke nénitől Fehérváron, hogy csak a következetes, kemény munka a célravezető. Van egy kedvenc idézete, amely így szól:

„Ahol nincs rend, ott nincs fegyelem. Ahol nincs fegyelem, ott nincs munka. Ahol nincs munka, ott nincs eredmény.”

Ezt a korábbi edzőjétől, Botos Ferenctől vette át. (Ötszörös magyar bajnok röplabdaedző, női és férfi szövetségi kapitány, aki 2013-ban hunyt el – a szerk.) Ez nagyon tetszett neki, ez a mottója. Eszerint dolgozunk, ez segített minket, hogy a kemény munkát elvégezve NBI-es játékosokká. Nagyon összetartó csapatunk volt, együtt nőttünk fel.

Sz.V.: Az alapokat jól el tudtuk sajátítani, amit bizonyít is, hogy utánpótlás-válogatottak is voltunk, ráadásul mind a ketten a kezdőcsapathoz tartoztunk. Ez mindent elmond arról, milyen tudást kaptunk Irénke nénitől és a fehérvári egyesülettől – de elsősorban ez a nevelőedzőnk érdeme.

  • Négyen követtétek Fésüs Irént Fehérvárról Budaörsre. Azt hiszem, ezek után az okokat már sejtjük is…

Sz.V.: Igen, az edzőnk távozása miatt fordult meg a fejünkben, hogy váltunk. Azt tudtuk, hogy itt jobb körülmények várnak ránk, mint amik Fehérváron vannak, ami elengedhetetlen a fejlődésünkhöz. Ezt már most is érezzük.

  • Sokat hezitáltatok a döntésen?

Sz.V.: Én nem.

O.B.: Nekem azért fejtörést okozott, hogy érettségi évében voltam, tehát az utolsó iskolás évem utolsó félévéről volt szó… De végül úgy döntöttem, hogy váltok, és utólag mondhatom: 

Nagyon megérte! Nem bántam meg.

  • Az sem jelentett problémát, hogy félévet ki kellett hagyni?

O.B.: Bár nagyon hosszú volt a várakozás, de nagyon szeretnénk már megmutatni, mit tudunk. Úgy gondolom, hogy még így is jobban jártunk, hogy Irénke néni irányításával készülhettünk, ráadásul volt időnk beilleszkedni is.

  • Sok szó esett már Fésüs Irénről… vagyis Irénke néniről. De annyit áruljatok még el: milyen edzőnek jellemeznének őt? Milyen a kapcsolat vele?

Sz.V.: Nagyszerű edzőnek tartom. 5 éves korom óta vagyok nála, és még mindig tudok tanulni, még mindig folyamatosan fejlődöm. Mindig fejleszti magát, ami nekünk is a hasznunkra válik. A kapcsolatunk? Gyakorlatilag ő a pótanyukánk.

O.B.: Az ő titka a rend, a fegyelem és a kemény munka. Nálunk nincs olyan, hogy szünet, karantén alatt is megtaláltuk az edzés lehetőségét, kijártunk sportpályákra, és az ünnepeket is úgy alakítjuk, hogy tudjunk készülni. Nálunk nincs olyan ember, aki lecsalna az elvégzendő mennyiségből – ez fontos is, hogy meg lehessen bennünk bízni.

  • A csapat hogy fogadta az új edzőt januárban?

Sz.V.: Nem könnyen… de aztán belejöttek. Nagy váltás volt, de látják, hogy ez a hasznukra válik.

  • Ahogy ti is említettétek, közösen szerepeltetek az utánpótlás-válogatottakban egészen U16-tól U19-ig. 2018-ban a szófiai U18-as Európa-bajnokságon is ott voltatok. Reális a jövőben is a válogatottság?

Sz.V.: Sajnos ugye nekünk már csak a felnőttválogatott van, mert kiöregedtünk az utánpótlás korosztályokból. 

Nekem a közeljövőben a legfontosabb célom a magyar válogatottban való szereplés.

O.B.: Nekem is nagy álmom oda eljutni, de úgy érzem, addig még nagyon sokat kell tanulni, fejlődni.

Sz.V.: De a cél előttünk van…

O.B.: Nincs lehetetlen, nagyon motiváltak vagyunk. Jó lenne még egy év a korosztályos válogatottakban, de erre sajnos nincs lehetőség, hiszen U21-es válogatott nincs, csak egyetemi.

  • Még strandröplabdában is előfordult, hogy párban indultatok el.

Sz.V.: Volt egy strandröplabda diákolimpia, ahol szakadó esőben másodikok lettünk.

O.B.: Így elmondhatjuk, hogy szakadó esőben játszottuk le az összes tornánkat… Úgy alakult a párosunk, hogy egy évben születtünk, egy iskolába jártunk, így egy korcsoportban neveztek minket párban. Úgy gondoltuk, hogy felkészülés nélkül csak elmegyünk egyet szórakozni, de végül döntőig meneteltünk…

Sz.V.: Azóta a nyári válogatott összetartások miatt sem volt időnk strandröpire.

  • Milyen a közösség a BDSE-Emericus öltözőjében?

O.B.: Nagyon befogadóak a lányok, nagyon kedvesek, és szorgalmasak is, ami miatt remekül lehet velük együtt dolgozni. Csupa jót tudok mondani a csapatról! Nagyon féltem a beilleszkedéstől, mert az nekem általában nehezen megy. Ők is hamar alkalmazkodtak az új edzésekhez, és minket is nagyon hamar befogadtak.

Sz.V.: Ezt én is csak megerősíteni tudom, nagyon könnyen beilleszkedtünk.

  • Milyen a röplabdán kívüli életetek?

Sz.V.: Ha nincs edzés, akkor az anyukám által szervezett „közmunka-programban” veszek részt: vagyis házkörüli munkákat csinálok, kapálok, gereblyézek, a kutyánkkal foglalkozom, vagy éppen kerítést festek… ez volt a karantén programja is. (nevet)

O.B.: Nagyon sok időt töltök a barátaimmal, szeretünk moziba járni, kávézni. Emellett a kiskutyámmal és a húgommal vagyok sokat. Ha van szabadidőm, az ebben ki is merül – de nincs sok…

  • Ha egy szóval kellene magatokat jellemezni, az mi lenne?

O.B.: Én elég kétbalkezes tudok lenni… vagy talán úgy is mondhatjuk, hogy peches… Képes vagyok bármiben orra esni, és ami a kezem ügyébe kerül, azt képes vagyok tönkretenni…

Sz.V.: Rám mindig azt mondják, hogy félnek tőlem…

O.B.: Téged az a szó jellemez, hogy diktátor… (nevetnek)

Sz.V.: De tényleg… A válogatottban is volt olyan lány, aki azt mondta, fél a pályán tőlem. Nem is értettem… Semmi félelmetes nincs bennem. Persze, amint megismernek, ezt mások is észreveszik.


OROSZ BIANKA 18 éves center


SZILÁDI VIKTÓRIA
18 éves átló/szélső ütő